Julius Gyula Fabos a zoldell? magyar videken n?tt fel abban a biztos tudatban, hogy egy nap ? fogja majd iranyitani a csaladi gazdasagot. De az 1947-es kommunista hatalomatvetel utan ?ket ? csakugy, mint a tobbi kemenyen dolgozo magyar nagygazdat ? kulakkent, a nep ellensegekent megbelyegeztek es uldoztek. Fabosekat meghurcoltak, a szerz't es edesapjat letartoztattak, megkinoztak, bortonbe vetettek, munkataborba kuldtek.
A leny?goz? memoarban Fabos nem csak sajat dramai tortenetet, a bekes falusi gyerekkorbol a II. vilaghaboru veszelyein, az 1956-os forradalomhoz vezet? novekv? sztalinista elnyomas retteneten es kockazatos disszidalasan at az amerikai uj elet es egzisztencia megteremteseig tarto viszontagsagokat irja le, hanem a kulakok jobbara homalyban maradt szenvedeset is. Fabos az atelt megprobaltatasokon keresztul azt mutatja meg, hogy kell? batorsaggal es elszantsaggal az ember a korulmenyekkel dacolva is megvalosithatja almait."